�rta: Christa

Snowflakes – H�pehely

Prol�gus

Susan egy teliholdas �jszak�n igyekezett hazafel� a h�ban. Hossz� sz�rmekab�tj�ba burkol�zva haladt el�re, magas sz�r� t�sark� csizm�j�ban egyens�lyozva. A b� kab�t elrejtette sz�k, hossz� nyak� �s ujj�, der�kt�l b�v�l� fodros, m�ly bord� sz�n� ruh�j�t, mely �gy szor�totta nyak�t, hogy csod�lkozott, m�g nem fulladt meg t�le. Barna haj�t kontyba rakta csel�dje a feje tetej�n, de rizsporral nem hintette be, t�l fiatalnak tartotta hozz� �t �desapja. Csillog� smaragd f�lbeval� f�gg�tt f�leiben, �s arany-nyak�k�n is smaragd med�l pihent. Ezt az �kszert �desanyj�t�l �r�k�lte, ki a j�rv�ny ideje alatt hunyt el. Mivel Sir Anthony Beckinsale, Susan �desapja hallgatott a sz�besz�dre, kimenek�tette l�ny�t a j�rv�ny el�l, de feles�ge �pp Londonban tart�zkodott az udvarban, �gy �t m�r nem tudta megmenteni. Az �desanyja hal�la ut�n marad�ktalanul �lvezte �desapja figyelm�t, ki mindent megtett a szeme f�ny�nek. A l�ny �pp egy hete t�lt�tte be tizennyolcadik �let�v�t, �s apja, ki is n�zte vej�nek a walesi herceget. Sue ink�bb meghalt volna, mintsem az� az elvetem�lt, perverz diszn� hitvese lenne. Albert Viktor walesi herceg �dv�z�lte Lord Beckinsale �tlet�t, s mikor megl�tta a gy�ny�r� le�nyt, ragaszkodott hozz�, hogy k�lt�zzenek be a Harlech v�rba, Snowdon sz�v�be. Nem telt el olyan nap, hogy Sue ne im�dkozott volna az�rt, hogy ne kelljen feles�g�l mennie, ez�rt is v�lte �gy, j� �tlet egyed�l nekiv�gni a k�zel t�z m�rf�ldes �tnak Anglia sz�v�ben. Wales t�len nem �pp bar�ts�gos. Az itt �l� f�ldm�vesekr�l nem is besz�lve, kik h�b�ruruk akarat�t k�nyszerb�l b�r, de teljes�tik. Sue b�rmerre n�zett csak nyomort l�tott.

�gy �rezte, tal�n m�g sem volt olyan j� �tlet egyed�l elindulnia, ugyanis a t�volb�l farkas �v�lt�s hallatszott. Egy pillanatra megtorpant, majd meg�llt. L�legzete apr� felh�kk�nt l�tszottak a leveg�ben. Lassan k�rbepillantott a falu utc�j�n, a k�zeli sz�nt�f�ldeken �s a t�volabbi erd�n. Nem �szlelt mozg�st, �gy tov�bb indult. A falu k�zep�n m�g f�st�lg�tt a m�glya, amit p�r �r�val ezel�tt �ll�tottak h�rom boszork�nynak. A v�d ellen�k az volt, hogy b�b�jjal l�ncolt�k magukhoz f�rj�ket. A f�rjek persze tagadt�k, hogy �gy lett volna, de az egyh�z itteni k�pvisel�i m�g a vak boszork�ny�ld�z�s h�vei voltak, noha egyre kevesebb helyen mertek ilyen v�ddal �lni. Pierre, a kocsis, �szre sem vette, hogy a l�ny elt�nt mell�le. B�r a farkas �v�lt�st maga is meghallotta, a ker�kcser�re t�bb figyelmet szentelt. Sue fels�hajtott, mik�zben t�n�dve figyelte a felsz�ll� f�st�t. ~Ha �n is boszork�ny, vagy ami m�g jobb, v�mp�r lehetn�k, nem k�ne feles�g�l mennem ahhoz a diszn�hoz.~ Mik�zben �gy elm�lkedett, egyre k�zelebbr�l hallatszott a farkas �v�lt�s. A l�ny megremegett, ahogy a hang v�gigk�szott gerinc�n, m�g jeges �rint�s�vel eg�szen az ajk�ig nem �rt. ~M�r nincs messze... A domb tetej�n van a kast�ly.~ gy�zk�dte mag�t, hogy b�tors�got mer�tsen az indul�shoz.

A faluban az a sz�besz�d j�rta, hogy k�zel f�l �vvel ezel�tt a szomsz�dos gr�fs�gra egy v�mp�r kl�n k�lt�z�tt, az�ta hallani farkas �v�lt�st is. Az emberek jobban f�ltek a boszork�nyok l�tez�s�t�l, �s kinevett�k azokat, akik hittek a v�mp�rok l�tez�s�ben. Eme elmaradott �s saj�tos �rt�krenddel rendelkez�, elszigetelt kis k�z�ss�g saj�t t�rv�nyeket l�ptetett �letbe, melyet Albert Viktor fel�gyeltetett �s tartatott be. Apj�val ellent�tben, Sue hitt a sz�besz�dnek, �s elhat�rozta, b�rmi t�rt�njen is, felkeresi az �ll�t�lagos v�mp�r kl�nt, elv�gre sz�m�ra a hal�l az utols� es�ly a megmenek�l�sre. Nem telt el nap, hogy ne gondolt volna a hal�lra, b�r ereje sosem volt el�g, hogy �nkez�vel oltsa ki tulajdon �let�t, a l�tez�s b�rmely form�ja megfelelt volna sz�m�ra, ha abban nem kap helyet a walesi herceg. Alig maradt p�r h�napja az esk�v�ig, de a Lord tisztess�ges �s tisztess�gtelen eszk�z�kkel adta tudt�ra, mennyire s�rg�ss� v�lt sz�m�ra a frigy, ugyanis a kir�ly, nyom�st gyakorolt r�, �gy el�r�bb sz�nd�kozta hozni, melyet eddig sikeresen tudott h�r�tani, apja nem kev�s er�fesz�t�s�nek h�la. Fent �llt a sz�k�s lehet�s�ge is, ez�rt a kocsisnak �lc�zott Pierret b�relte fel a l�ny mell� test�rnek, ki jelent�seket k�ld�tt a hercegnek.

Sue k�nnyed l�ptekkel haladt el�re a h�ban, sz�rme kab�tja csukly�j�t fej�re hajtotta, ezzel is v�dve arc�t a hideg �szaki sz�lt�l. Kezeit r�kapr�mes keszty� v�dte a hideg, cs�p�s sz�lt�l, mely vis�tva sz�guldott el mellette. A Hold f�nye halv�nyulni l�tszott, mid�n egy fekete felh�foszl�ny k�szott el�. A l�ny meg�llt, �s k�r�ln�zett. Senki. A farkas �v�lt�s is megsz�nt. N�ma csend borult a t�jra. Vett egy m�ly l�legzetet, amit lassan f�jt ki, majd tov�bb indult. Miut�n fel�rt a dombtet�re, nem apja birtoka fel� vette az ir�nyt, hanem a szomsz�dos gr�fs�g fel�. A t�volb�l dereng� f�nyt l�tott kisz�r�dni az ablakokon �t. Egy percre meg�llt �s �gy figyelte a csipk�zett tornyokkal d�sz�tett, hatalmas k��p�letet. Letekintett a dob l�b�n�l elter�l� hatalmas t�ra, mely visszaverte a Hold gyenge sugarait. A v�rat vadreg�nyes, n�hol elburj�nzott n�v�nyzet vette k�r�l, mely m�g�tt, egy sz�k �sv�ny vezetett le a temet�be. Egy bagoly huhog�sa megijesztette, de tov�bb indult. Rend�letlen�l ment tov�bb. �gy �rezte, mintha valaki figyeln� �t, de elt�k�lten haladt tov�bb. Sz�ve zakatolt az izgatotts�gt�l, b�r n�mi f�lelem is vegy�lt hozz�, mely minden l�p�ssel er�s�d�tt. Lassan meg�rkezett. Gondolataiba k�szott �desanyja arca, kit hat �ves kor�ban l�tott utolj�ra, mikor be�lt a lovas kocsiba �s Londonba hajtatott. Sz�p eml�keket �rz�tt �desanyj�r�l, �lel� karjair�l, a kellemes dalokr�l, melyeket elalv�s el�tt �nekelt neki. Az elhalv�nyul� arc hely�t �desapj�� vette �t, ki mindig boldogs�ggal a szemeiben tekintett r�, �s v�delmezte a k�lvil�ggal szemben.

A hatalmas t�lgyfaajt�t n�zte �s az aranykopogtat�t rajta. Vett egy m�ly l�legzetet, majd megfogta a kopogtat�t �s bekopogott. Abban a pillanatban kit�rult el�tte az ajt�, de senki sem k�sz�nt�tte. Egy hideg fuvallat szaladt v�gig a test�n, ahogy az ajt�ban �llt.

- J� est�t! - k�sz�nt kiss� remeg� hangon, de v�laszt nem kapott. �jra k�sz�nt, de ez�ttal sem kapott v�laszt.

Beljebb l�pett, majd a hatalmas t�lgyfaajt� bez�rult m�g�tte �s kattant a z�r.

1. fejezet

jedten pillantott k�rbe, sz�vver�se felgyorsult, m�g a f�l�ben is zakatolt az �rver�se. Nyelt egy nagyot �s a hang a tork�ra forrt. Egy csukly�s alak k�zeledett fel�, mintha nem is a f�ld�n j�rna, szinte siklott a leveg�ben.

A l�ny menek�lni akart, de nem tudott parancsolni test�nek, megb�kly�zva meredt az idegen alakra.

- J� est�t, Miss Beckinsale. - sz�l�totta meg �t az idegen, h�tborzongat�an reszel�s, m�ly hangj�n. A l�ny kis ideig nem tudott megsz�lalni, �rr� lett rajta a f�lelem. A f�rfi g�nyosan a l�nyra mosolygott.

- Honnan... – csuklott el a hangja – honnan tudja a nevem? - ny�gte v�laszul, szinte suttogva. A f�rfi ciccegett, �s j�t mosolygott a l�ny naivit�s�n, majd m�gis v�laszolt.

- Miss Beckinsale, a Kl�n el�tt nincsenek titkok. - sokat sejtet�en, suttogva besz�lt a l�nyhoz.

- F�radjon ut�nam. - H�tat ford�tott az �rtetlen k�pet v�g� l�nynak, �s a hall ir�ny�ba indult egy sz�k folyos�ra fordulva. Susan l�bai k�ls� hat�snak engedelmeskedve indultak a f�rfi ut�n. Ism�t k�nnyed �s kecses volt a j�r�sa. A csukly�s f�rfi, egy t�gas, d�szes hallba vezette, hol kort�rs fest�k m�vei l�gtak. - T�bbek k�z�tt, Henri de Toulouse-Lautrec, Eugene Delacroix, Francisco Jos� de Goya �s Pierre-Auguste Renoir - az egyik oldalon, m�g a m�sikat k�nyvespolc t�lt�tte be sz�lt�ben �s hossz�ban, - Honor� de Balzac, Emily Bront�, Edgar Allan Poe, Pet�fi S�ndor, Mad�ch Imre �s sok m�s �r� �s k�lt� m�veivel – �s term�szetesen egy kandall� is helyet kapott a m�sik oldalon. Sue alig akart hinni a szem�nek. Az egyik k�nyv�n megakadt a tekintete, egy t�bb sz�z �ves k�dex volt. Sz�j�t elt�tva ford�totta el fej�t a hall k�zepe fel�, hol k�t fotel �s egy kanap� kapott helyet egy kis asztallal. A csukly�s alak m�lyen meghajolt a kanap�n tr�nol� h�lgy el�tt, majd h�tr�lva t�vozott, miut�n a n� biccentett fel�. A h�lgy melletti fotelben egy fiatal l�ny, m�g vele szemben egy ifj� �lt, kik szint�n Suet figyelt�k. A h�z �rn�je intett Susan fel�, ki k�zelebb l�pett a t�rsas�ghoz. A l�ny arca kipirult a hideg sz�lt�l, kab�tja csukly�j�t h�tra hajtotta. Lopva szem�gyre vette a h�szas �vei elej�n j�r� sz�p arc�, hossz�, z�ld b�rsony ruh�t, ez�st f�lkarik�t �s nyakl�ncot visel�, hossz�, sz�ke haj�t kiengedve hagy� l�nyt, ki becsm�rl�en n�zett r� k�k szemein �t, �s a mosoly�t leplez�, hasonl� kor�, s�t�tk�k �lt�nybe b�jtatott f�rfit, ki barna haj� �s barna szem�, �rdekl�d�ssel tekintett r�.

- Jer', gyermekem. Ki nem f�li a hal�lt, annak nincs veszteni val�ja sem. Jer' k�zelebb, hadd n�zzelek. - mondta l�gy dallamos hangon a h�z �rn�je, ki mosolyogva ny�jtotta kez�t Sue fel�, ruh�ja feh�r alapon vir�gmint�s, fekete haja kontyba fogva �lt fej�n, k�t oldalt laz�n leoml� k�t tinccsel, sz�rke szemei �l�nken ragyogtak, amit�l Sue-nak elp�rolgott minden f�lelme, s izgatottan haladt a n� fel�.

- A nevem Sophie Lambert, �s �n vagyok ennek a kl�nnak a vezet�je. - kez�vel kecsesen a fiatal l�ny �s az ifj� fel� intett, majd visszahelyezte t�rd�re kez�t.

- Hadd mutassam be a gyermekeim. - ism�t felemelte kez�t, �s a fiatal l�ny fel� intett.

- � Eliza, ki m�r n�gy �ve a gyermekem. - az eml�tettre mosolygott, ki viszonozta a gesztust. Sue a l�ny fel� biccentett. Sophie a f�rfi fel� intett.

- � pedig Fox, ki m�r t�z �ve. - biccentett a f�rfi fel�, ki ugyan�gy tett. Sue halv�ny mosollyal biccentett a f�rfi fel�.

- K�rdezz b�tran, Susan Beckinsale. - unszolta szel�den a l�nyt.

- Honnan tudja, ki vagyok? - csod�lkozva figyelte a n�t, �s k�v�ncsian v�rta a v�laszt. Sophie sz�lesen elmosolyodott a naiv k�rd�s hallat�n, majd felkelt a kanap�r�l, �s lassan els�t�lt a kandall�ig, hol karj�t l�gyan a p�rk�nyra helyezte.

- Dr�ga gyermekem, a v�mp�rok olyan l�nyek, kik k�pesek hallani a haland�k gondolat�t, ak�r t�bb sz�z yardnyi t�vols�gb�l is. A te gondolataid k�l�n�sen hangosak �s b�ztat�ak voltak. Nem v�letlen teh�t, hogy s�rtetlen�l juthatt�l el a kast�lyig. - sokat sejtet�en elmosolyodott, majd visszas�t�lt a kanap�hoz, �s kecsesen le�lt. Sue elcsod�lkozott, nem igaz�n �rtette, mire c�lzott a Lady. Fox kiitta a kez�ben tartott kehely tartalm�t, majd az asztalra helyezte azt. Fel�llt �s m�lyen meghajolt.

- H�lgyeim, eln�z�s�ket k�rem, de most indulnom kell. Nagyon �r�ltem Susan. - kezet cs�kolt a h�lgyeknek, �s t�vozott. Sophie intett Eliz�nak, hogy k�vesse Fox p�ld�j�t, �s hagyja �ket magukra. Eliza engedelmesen t�vozott.

- Nos, Sue, m�g mindig az a legnagyobb v�gyad, hogy v�mp�rr� v�lj? - tekintet�t m�lyen a l�ny�ba f�rta �s nem eresztette. A l�ny b�rmennyire is el akarta ford�tani a fej�t, vagy megmozd�tani kisujj�t, k�ptelen volt r�.

- Igen. - felelte elf�l� hangon. Sophie ism�t elmosolyodott, majd elford�totta tekintet�t, �gy Sue fell�legezhetett.

- Ha azt hiszed ez a szabads�g, nagyon t�vedsz. Marad�ktalanul k�vetned kell minden utas�t�som, nem alap�thatsz saj�t kl�nt, legal�bbis az enged�lyem n�lk�l. Megtan�tunk vad�szni, megv�deni magad, ugyanakkor, egy csapatot alkotunk �s fedezz�k egym�st. M�g �gy is akarod? - szinte �lvezettel besz�lt a lehet�s�gek hi�ny�r�l, melyeket Suenak marad�ktalanul be kell tartania. A l�ny szabads�gr�l alkotott elk�pzel�se megd�lni l�tszott, majd esz�be jutott a walesi herceg. F�jdalmasan fels�hajtott, majd b�lintott. Sophie halkan felnevetett.

- Miut�n megharaplak, iszonyatos k�nt fogsz �t�lni. A m�reg sz�tterjed a testedben, �s k�ny�r�gni fogsz, hogy ink�bb �ljelek meg. - mik�zben besz�lt megker�lte Suet, �s a l�ny f�l�hez hajolt, majd egyre halkabban besz�lt.

- Ha m�gis k�pes leszel t�l�lni, ha el�g er�s vagy hozz�, m�g mindig marad egy k�rd�s, k�pes leszel-e gyilkolni? B�rkit? - szemeiben vad f�ny csillant a lehet�s�gre. A l�ny borzongva hallgatta a n� szavait a k�nr�l �s szenved�sr�l, majd az �l�sr�l, de egyre er�s�d�tt benne az elhat�roz�s, hogy a legrosszabb megold�s a h�zass�g lenne. R�miszt�nek �s f�lelmetesnek tal�lta, mi v�rna r�, m�g �t nem v�ltozna, de ezut�n v�gy�dott. Teste minden porcik�j�t �tj�rta a f�lelem, hagyta, hadd t�ltse el, majd engedte, hogy a s�v�rg�sa ki�zze a f�lelm�t. Sophie �t�rezte a l�nyban v�gbe men� v�ltoz�st, �s el�gedett mosollyal n�zett a l�nyra.

- Csak mondd ki, �s teljes�l. - suttogta csillog� szemekkel a l�ny f�l�hez hajolva.

- Akarom. K�rlek, v�ltoztass �t. - felelte a l�ny krist�lytiszta zeng� hangon. Ebben a pillanatban fellobbant a kandall�ban a t�z, �s a hallban tal�lhat� gyerty�k is. Sophie, ajk�t a l�ny nyak�hoz tapasztotta, karjaival v�delmez�en �lelte �t test�t, majd fogait a puha nyakba m�lyesztette. A l�ny megremegett a t�sz�r�st�l, az �lel� karokba �gy csimpaszkodott, mint a kisgyermek �desanyj�ba. A m�reg, amint terjedt a test�ben, agya l�zasan kattogott, kegyelem�rt k�ny�rg�tt minden porcik�ja, de egy hang sem hagyta el ajk�t. Sophie kisz�vott p�r csepp v�rt a l�ny test�b�l, ennyi fizets�g elv�gre j�r neki is, majd a l�ny arc�t figyelte, kicsordul� k�nnyeit, a r�zk�d� testet. Hagyta, hadd csimpaszkodjon bel�. Sue hom�lyosan l�tta a n� arc�t k�nnyf�gg�ny�n �t. A k�n hull�mai elemi er�vel csaptak le r�, �s �gy �rezte, sz�tdurrannak a v�n�i, izmai sz�tszakadnak. Teste izzadts�gban �szott, majd minden erej�t �sszeszedve fel�v�lt�tt �s el�jult.

- J�l van, gyermekem. - Sophie az ernyedt testet felemelte, �s az emeleti szob�ba vitte. Egy hatalmas francia�gyra helyezte, �s gondosan betakarta.

2. fejezet

Mivel maga is vesztett erej�b�l a pinc�be ment. Claude, az inas, a frissen befogott zs�km�nyra fel�gyelt, majd �rn�je �rkez�sekor t�vozott.

- Pierre, Pierre, Pierre... h�t �jra tal�lkozunk? - kaj�n vigyorral az arc�n, moh�n csillog� �hes szemekkel n�zett a kocsisra. A f�rfi fekete kab�tban volt, eltakarva fekete �lt�ny�t, arc�n m�r megjelent n�h�ny r�nc, de k�k szemei fiatalok voltak, sas orra alatt v�kony bajusz pihent, �s l�tszott, hogy k�t napja nem borotv�lkozott. Pierre n�tlen volt, mert Londonban, az egyik est�lyen megpillantott valakit, ki azonnal elrabolta a sz�v�t, b�r tudta, sosem lehet az �v�, de k�ptelen volt t�rsat v�lasztani mag�nak, �s hazudni egy �leten �t. Mivel le volt sz�jazva egy sz�khez, moccanni sem b�rt. Felismerte a n�t, �s sz�ve vadul zakatolt. Sophiet mulattatta a f�rfi gondolata, �s �gy d�nt�tt, �letben hagyja, elv�gre fenyeget�st nem jelentett, eddig.

- Lady Lambert, k�rem, engedjen el. - esdekelt a f�rfi. A n� �szinte nevet�se bet�lt�tte a pinc�t.

- �r�l�k, hogy ilyen j� a humorod Pierre, de att�l tartok ez lehetetlen. - kid�llesztett mellekkel, kaj�n vigyorral az arc�n t�maszkodott az asztalnak. Pierre ekkor �rtette meg, sz�m�ra nincs t�bb reggel.

- B�rmit megteszek Lady, �g�rem, csak ne �lj�n meg. �r�kk� a rabszolg�ja leszek. - k�nnyei �gy t�rtek el�, mint a gejz�r, de Sophie t�l �hes volt ahhoz, hogy m�rlegelje a f�rfi hasznoss�g�t. K�t kecses keze k�z� fogta a f�rfi fej�t, enyh�n oldalra d�nt�tte, majd a nyak�ba m�lyesztette fogait, �s moh�n inni kezdte a meleg ned�t. A f�rfi torka szakadt�b�l �v�lt�tt, de csak p�r pillanatig. Sophie az utols� cseppet is kiitta, majd el�gedetten t�r�lte meg k�zfej�vel ajkait. Csettintett, mire Claude megjelent.

- Takar�tsa el. - megveregette az inas v�ll�t, majd fels�t�lt. Claude engedelmeskedett, kicsatolta a sz�jakat, majd az ernyedt testet a t�zre dobta.

S�r�n hullott a h�. A Napot lassan k�t hete nem lehetett l�tni, az�ta, mi�ta Susan Beckinsale elt�nt. A walesi herceg megsz�ll�s al� vonta a falut, katon�ival �s b�renceivel meg�ll�s n�lk�l kerestette a l�nyt. ~T�l gy�ny�r� ahhoz, hogy m�s� legyen, t�l gy�ny�r�.~ K�nt�lta mag�ban minden �ldott nap.

Sue napokon kereszt�l eszm�letlen�l fek�dt az �gyban. Sophie minden nap bement hozz� �s ellen�rizte az �llapot�t. A harmadik napon bevitt hozz� egy fecskend�t, teli v�rrel, �s beinjekci�zta a l�ny test�be. Ekkor kinyitotta a l�ny a szemeit, majd n�h�ny pillanat m�lva visszazuhant eszm�letlen �llapot�ba. Sophie fels�hajtott. Ett�l a perct�l fogva minden nap bement a l�nyhoz �s injekci�val adagolta a v�rt. A tizennegyedik napon Sophie megel�gelte, �s Fox-szal a kast�lyba hozatta a l�ny apj�t, kit a pinc�ben l�ncra verve tartott fogva.

- �rvendek, Mr. Beckinsale. - k�sz�nt�tte "vend�g�t" el�gedett mosollyal az arc�n. Anthony arc�t csup�n egy sz�l gyertya vil�g�totta meg, a n� hangja felborzolta m�g a legapr�bb pih�ket is a tark�j�n. Sophie j��z�en felnevetett.

- Ejnye, Mr. Beckinsale, ne legyen modortalan. - korholta apr� fejcs�v�l�ssal fogly�t. Anthony megk�sz�r�lte tork�t, �r�k �ta �lt m�r mozdulatlan a dohos pinc�ben. �sz haja r�vidre volt ny�rva, fel�lt�je a koszos padl�n pihent. Arca megviselt �s megt�rt volt, de tartotta mag�t. Barna szemei elsz�nts�got t�kr�ztek.

- Miss... - biccentett a Lady fel�. Sophie ism�t j�t kacagott, le sem tagadhatta volna, mennyire �lvezi a helyzetet, ak�rcsak egy kisgyerek, ki �pp egy �j j�t�kot kapott, - majd, minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l, a f�rfi v�n�j�ba sz�rta a t�t, �s felsz�vott vele egy adagra val� v�rt.

- Mi az �rd�g�t m�vel?! - rivallt a n�re felh�borodva a f�rfi. Sophie egy sz� n�lk�l ott hagyta a f�rfit, akit Claude csendes�tett el egy j�l ir�nyzott jobb horoggal.

Sue mozdulatlanul fek�dt az �gyon, mikor Sophie mell� �lt. Kiss� agg�dva tekintett a l�nyra, korholta mag�t, tal�n v�rnia kellett volna, m�g id�sebb lesz, vagy el kellett volna utas�tania, de h�t, el�g er�snek t�nt. Kez�ben tartotta az injekci�t, a gyertya l�ngja fel� tartotta, �gy n�zett kereszt�l a s�r� ned�n, majd fels�hajtott, �s a l�ny v�n�j�ba sz�rta.

- Gyer�nk kisl�ny, t�rj magadhoz. - suttogta a l�ny arc�t n�zve. Sue teste val�ban ott pihent az �gyon, de gondolatai, a m�ltban ragadtak. Kisgyermekk�nt �desanyja �l�ben �lt, ki egy k�nyvb�l olvasott fel neki, hallotta, mint nevet fel egy-egy �rdekes t�rt�net ut�n, �s � csak b�jt, b�jt az anyj�hoz. Majd hirtelen a m�ltb�l vissza ker�lt a jelenbe, hol Albert Viktor ny�jtotta fel� a kez�t, �s k�vetelte, menjen hozz�. Sophie ebb�l annyit l�tott, hogy Sue szemei csukva voltak, �s a szemgoly�ja m�gis mozgott a finom b�r alatt. Teste id�nk�nt megremegett, majd dobbantott l�baival, mintha szaladna. Ahogy a v�r v�gigjutott ereiben, egyre t�bb izma l�pett m�k�d�sbe, egyet kiv�ve, a sz�vdobog�sa �r�kre megsz�nt. M�gis, a teste �ledezett. Sophie izgatottan figyelte a legapr�bb jeleket is, �s v�rta, mikor teljesedik be az �tv�ltoz�s. Eliza �s Fox bel�ptek a szob�ba, �s Sophie mell� s�t�ltak. Fox Sophie v�ll�ra helyezte tenyer�t �s Sue-t figyelte. Eliza az ablakhoz l�pett, �s kik�mlelt a Harlech kast�ly fel�. Figyelte a lovasokat, kik f�kly�kkal lovagoltak az ellenkez� ir�nyba. Halv�ny mosoly jelent meg arc�n, majd Susan fel� n�zett. A l�ny mellkasa megemelkedett, �s ajka r�snyire ny�lt, mikor kif�jta a leveg�t. Sophie el�gedetten mosolygott, ahogyan Fox is, csak Eliza arc�n t�kr�z�d�tt n�mi csal�dotts�g. Susan ekkor kinyitotta a szem�t.

- Szomjas vagyok. - jelentette ki tiszta, cseng� hangon, szemeiben vad f�ny t�ncolt. Sophie le sem tudta volna tagadni elragadotts�g�t, Eliza pedig egyre n�vekv� csal�dotts�g�t. Fox egy kelyhet ny�jtott a l�ny fel�. Susan a kehely fel� kapott, �s moh�n inni kezdte a s�r� v�r�s v�rt.

- Nagyszer�, Snowflakes. - mondta mosolyogva Sophie a l�nyt n�zve.

- �gy gondoltam, ez a n�v jobban illik majd hozz�d, elv�gre �j �let kezd�d�tt sz�modra. Ami�ta megharaptalak, meg�ll�s n�lk�l hull a h�, ez�rt sz�ntam neked a h�pehely nevet. - Snowflakes �rdekl�d� pillant�st vetett a Lady fel�, majd tov�bb nyelte a kehely tartalm�t. Eliza t�vozott a szob�b�l. A kehely sz�le f�l�tt vetett egy pillant�st a l�ny ut�n, majd Foxra n�zett, ki halv�ny mosollyal tekintett le r�.

- Snowflakes, hm... – �zlelgette mag�ban p�r pillanatig a sz�t – j�l hangzik, nekem tetszik. - mondta az egykori Susan, mikor �gy �rezte, j�llakott, letette az �jjeli szekr�nyre a kelyhet, majd ki�lt az �gy sz�l�re.

- Csak lassan, ne olyan siet�sen, jelen pillanatban rengeteg energi�val b�rsz, �s f�l� k�rt tehetsz �nmagadban, ez�rt most Foxra b�zlak, ki k�pes kord�ban tartani... az �szt�neid. – Sophie, Snowflakes-re mosolygott, majd Fox-ra kacsintott �s kecsesen kis�t�lt a szob�b�l. Snowflakes ez�ttal sem �rtette, mire gondolt az �rn�je, de belen�zett Fox szemeibe, �s megnyugv�st �rzett. Fox kedvesen n�zett r�, �s meg sem k�s�relte megs�rteni a mag�nszf�r�j�t. Len�zett ruh�j�ra, fogalma sem volt r�la, mikor �s hogyan �lt�ztett�k �t, de egy halv�nyz�ld ruh�t l�tott mag�n, melynek szoknya r�sze fodros volt, fel�l nyitott, annyira, hogy a v�llait szabadon hagyta, �s laz�n omlott le a p�nt a v�lla al�. Ha tudott volna, elpirult volna.

- Csodasz�p vagy, Snowflakes. – dics�rte meg a megszeppent �jsz�l�ttet. A l�ny les�t�tte pill�it, sosem volt m�g ennyire k�zel egy fiatalemberhez sem.

- Megengeded, hogy le�ljek mell�d? – tette fel udvariasan a k�rd�st, az �gy mellett �llva, kiss� el�re d�lve, a l�ny arc�t f�rk�szve k�zben. Snowflakes csak b�lintott, mire Fox alig p�r inch t�vols�gra �lt le mell� az �gyra.

- Ha b�rmilyen k�rd�s felmer�l benned, nyugodtan felteheted, az�rt vagyok itt, hogy seg�tsek. – kellemes bariton hangja bet�lt�tte a teret, nem csak az emberek ellen�ll�s�t volt k�pes megt�rni, m�g a v�mp�rokra is hat�ssal volt. Snowflakes megbabon�zva �rezte mag�t, �s �gy gondolta, ennek a f�rfinak m�g a legf�ltettebb titk�t is elmondhatja b�ntetlen�l.

- Olyan… olyan furcs�n �rzem magam. – mondta ki, amire gondolt. Fox sokat sejtet�en n�zett a l�ny szemeibe.

- Olyat �rzel, amit eddig m�g soha? – k�rdezte szinte suttogva. A l�ny lassan b�lintott. A f�rfi elmosolyodott.

- K�jes? – suttogja a l�ny f�l�be, aki beleborzongott a sz�ba.

- F�lsz t�le? – emberi f�l sz�m�ra ez m�r hallhatatlan lett volna, de Snowflakes tiszt�n �rtette a szavakat, �s apr�t b�lintott. Fox vett egy m�ly l�legzetet, amit lassan f�jt ki. V�gigsim�tott a l�ny v�ll�n mutat�ujj�val, felfel� haladt a nyak�n, eg�szen az ajk�ig.

- Nem kell visszafognod magad, Snowflakes. Ebben az �letben nincsenek korl�tok, se erk�lcstelen tettek. Ebben a vil�gban szabadon rendelkezhetsz az �leteddel, �s a v�gyaiddal. – suttogta a l�ny arc�t simogatva. A l�ny utat engedett v�gyainak, ajkait a f�rfi ajkaira tapasztotta, �s l�gyan megcs�kolta. �let�ben el�sz�r �zlelte meg a cs�k �z�t. A f�rfi finoman viszonozta, �s mag�hoz �lelte a l�nyt. Snowflakes szinte beleolvadt az �lel�sbe, �s �szre sem vette, mikor ker�lt le r�la a ruha. A m�sodperc t�rtr�sze alatt ker�ltek az �gyba, �s Fox bel�olvadva j�rta k�z�s, vad t�ncukat. Tork�b�l halk morg�s t�rt fel, melyen ideje sem volt meglep�dni, mert a f�rfi f�l� emelkedve lovagolta meg szeret�j�t. A v�gy hev�ben p�r l�bnyira lebegtek a leveg�ben. Snowflakes �lvezettel sikkantott fel, amit Fox m�ly morg�sa eg�sz�tett ki. Ernyedten ter�ltek el egym�st �lelve a hatalmas francia�gyon.

                                                                  *

3. fejezet

Sophie hangtalanul les�t�lt az alagsorba, �s Susan apj�t figyelte az ajt�b�l. M�r majdnem meghatott�k a f�rfi k�nnyei, ahogy n�m�n r�zk�dott megk�t�z�tt teste a sz�kben. V�g�l �gy d�nt�tt, megadja a f�rfinek, amire v�gyik.

• Mr. Backinsale, �r�mmel tudatom �nnel, hogy l�nya �l �s eg�szs�ges. – a n� hangj�ra a f�rfi felkapta a fej�t, �s a hang ir�ny�ba ford�totta.

• Ez igaz, vagy �jabb cselsz�v�s? – k�rdezte kiss� indulatosan.

• N�zze, My Lord, ha azt mondom, a l�nya eg�szs�ges, azt elhiheti. Mindazon�ltal, ett�l a napt�l fogva nem tal�lkozhat vele. Addig �l csup�n, m�g �gy tartom j�nak. Nem esne nehezemre elharapni a tork�t. – hajolt a f�rfi f�l�hez, �s nyalta meg azt, amit�l a f�rfi h�t�n v�gig futott a jeges r�m�let.

• Mit akar t�lem, maga sz�rnyeteg? Mi�rt j�tszik velem? Hol van a l�nyom? Mi�rt tart fogva? – fakadtak ki Anthonyb�l a szinte v�gel�thatatlan k�rd�s-sorozat. Sophie a f�rfi t�rdeire �lt, mint egy szerelmes. Karj�val �tfonta a f�rfi nyak�t, �s mosolyogva n�zett m�lyen a f�rfi szemeibe.

• Ha �gy akarom, a szeret�m� teszem, a rabszolg�mm�, vagy esk�dt ellens�gemm�, vagy halott�, Mr. Backinsale. Jelen pillanatban m�g nem d�nt�ttem a sors�r�l. – enyh�n oldalra d�nt�tte fej�t, majd folytatta – V�laszoljon Anthony, mi a sz�ve legf�ltettebb v�gya? – Lady Lambert b�vk�r�be vonta a f�rfit, ki mozdulatlanul �lt, csup�n mellkasa emelkedett l�legzetv�teleikor. Gondolatai idegesen cik�ztak l�nya, halott feles�ge, �s a t�rd�n tr�nol� h�lgy k�z�tt. Mindig becs�letes embernek tartotta mag�t, err�l tan�skodott aszk�ta �lete is, melyet feles�ge hal�la ut�n mag�ra v�llalt. P�nz�gyei sem hagytak k�v�nnival�t maguk ut�n. Sophie mosolyogva �lt, �s egy pillanatra sem engedett az ig�zet erej�b�l, csendben figyelte Anthony arc�t, gondolatait �s rezd�l�seit. A f�rfi tudta ugyan a k�rd�sre a v�laszt, m�gis vonakodott egy�rtelm� v�lasszal szolg�lni, m�r �gy is ki volt szolg�ltatva egy v�mp�r k�nye-kedv�re. Sejtette, v�lasz�t�l f�gghet tov�bbi sorsa, de l�nya n�lk�l nem k�v�nt l�tezni. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy elv�lassz�k l�ny�t�l, ki akarta menek�teni ebb�l a kast�lyb�l, �s biztons�gos helyen k�v�nta tudni. Sophie sz�lesen elmosolyodott, majd v�gigsim�tott a borost�s arcon. Anthony megborzongott. A Lady halkan felkacagott.

Mr. Beckinsale agya l�zasan kattogott. A legapr�bb eml�kdarabk�it is megl�tta Sophie, amit�l el�nt�tte a d�h. Szeme szikr�kat sz�rt, de kit�rni m�gsem volt el�g ereje a n� b�vk�r�b�l. Sophie j�l sz�rakozott. Ami�ta v�mp�rr� v�lt, kedvenc id�t�lt�se volt a haland�k k�nz�sa.

Mikor m�g kisl�ny volt, megismerkedett a h�bor� s�t�t oldal�val. A p�pa kiterjesztette Eur�p�ra a kereszts�get, amit Franciaorsz�g sem ker�lhetett el. Az �gynevezett sz�z �ves h�bor� rengeteg k�nt �s borzalmat hordozott mag�ban. A csal�dja falur�l-falura menek�lt, m�gnem egy �sz �reg asszonyn�l mened�kre nem leltek. Ez az asszony felett�bb �rtett a gy�gyf�vekhez �s a f�zetekhez. Mindig kellemes, f�szeres illat lengte be a kunyh�t �s k�rny�k�t.

Bar�ts�gosan fogadta Sophiet �s csal�dj�t, majd a csal�dtagok lassan, fokozatosan tov�bb �lltak, csak a kis Sophie ragaszkodott az �regasszonyhoz. Miut�n Sophie �desapja elesett a csatamez�n, az �desanyja pedig t�d�v�szben elhunyt, az �regasszony nevelte tov�bb.

Megtan�totta felismerni a n�v�nyeket, megtanulta, melyik, mire val�, hogyan tud gy�gy�tani vagy �pp �rtani.

Sophie leplezetlen �r�mmel m�ly�lt el a m�regkever�s fort�lyaiban, ami id�nk�nt aggasztotta nevel�anyj�t, de v�g�l mindig az ifj�s�g szesz�ly�nek tudta be az �rdekl�d�s�t. K�r volt.

Sophie minden egyes nappal egyre m�lyebbre �sta mag�t a fekete m�gia tanaiba, �s huzamosabb ideig elmaradozott otthonr�l. Az �regasszonynak gyan�ss� v�lt a l�ny viselked�se, �gy egy nap �gy d�nt�tt, k�veti, �s kider�ti, mit titkol el�le.

A k�zeli patak partj�n pillantotta meg egy fekete k�penybe burkol�z� alak t�rsas�g�ban, amint �pp besz�ll egy elf�gg�ny�z�tt hint�ba. A kocsis azonnal a lovak k�z� csapott, amint kattant a z�r.

N�gy �benfekete kanca h�zta a hint�t, mely sz�lsebesen eliramodott, �s elt�nt az id�s n� szemei el�l.

F�jdalmas sz�vvel t�rt haza aznap. Hetek teltek el, mire Sophie ism�t �letjelt adott mag�r�l.

S�r� k�d �lte meg az erd�t, mikor a faajt� keserves nyikorg�ssal kit�rult. Az �regasszony �pphogy �lomra hajtotta fej�t, ijedt�ben felpattant, �s a l�mp�s ut�n ny�lt, de a l�ny gyorsabb volt n�la. Egy szempillant�s alatt az asszony m�g� ker�lt, �tkulcsolta a derek�t, nyak�t h�tra fesz�tette, �s t��les fogait az id�s n� nyak�ba m�lyesztette. Szinte annyi ideje sem maradt, hogy felfogja, mi t�rt�nik vele, holtan hullott a k�padl�ra a megt�rt teste.

Ekkor az ajt�ban �bl�s f�rfi nevet�s hallatszott, halkul� taps k�s�ret�ben.

- Brav�! Sz�p volt! Magam sem int�zhettem volna gyorsabban. – hangzott az affekt�lt dics�ret a Mestert�l. Sophie megt�r�lte k�zfej�vel az ajk�t, majd f�l t�rdre ereszkedett a Mester el�tt. A f�rfi oda l�pett hozz�, mutat� ujj�t a l�ny �lla al� tette, �s k�nyszer�tette, hogy a szem�be n�zzen.

– �n a dolgom elv�geztem. Mostant�l egyed�l kell boldogulnod. Ne feledd a t�rv�nyt! – azzal sz�jon cs�kolta Sophiet �s beleolvadt a k�dbe.

A n� felemelte a testet a k�padl�r�l �s a t�zre vetette, majd a kunyh�t is porig �gette. Az�ta �vr�l-�vre egyre er�sebb� v�lt. Megtanulta befoly�solni a haland�kat, seg�ts�g�vel nagy vagyont halmozott fel. T�bb �lnevet is haszn�lt, folyton v�ndorolt, h�sz �vn�l t�bbet sosem t�lt�tt egy helyen.

Az embers�g legapr�bb cs�r�j�t is igyekezett kiirtani mag�b�l, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy t�k�letes gyilkol�g�pp� v�lt. Ugyanakkor intelligenci�j�nak k�sz�nhet�en nem hagyta, hogy eluralkodjon rajta a bestia, uralma al� hajtotta. Kellemes hangj�val, beh�zelg� modor�val, t�k�letes k�llem�vel b�rkit k�pes volt levenni a l�b�r�l, �s a bizalm�ba tudott f�rk�zni, majd ott csapott le, ahol a legjobban f�jt. Semmit sem tett fizets�g n�lk�l, senkivel sem j�t�konykodott, �s sosem hagyta mag�t megvezetni. Mindig rideg, tiszta fejjel hozott d�nt�st, term�szetesen m�sok k�r�ra.

Mire kider�lhetett volna, mit tett, nem maradtak szemtan�k, sem �rulkod� bizony�t�kok, vagy ak�r iratok. T�k�letes �letet �lt, l�tsz�lag.

A k�lvil�g csod�lattal tekintett r�, rajong� t�bor�t f�rfiak alkott�k, kik id�r�l id�re aj�nd�kokkal halmozt�k el, a h�lgyek ellenszenv�vel k�s�rve.

Sophie v�gtelen�l �lvezte az irigy pillant�sokat, amit sz�nakoz� pillant�sokkal viszonzott. �lland� r�sztvev�je volt az udvari b�loknak, k�l�nleges esem�nyeknek. Mindig a leg�jabb divat szerint �lt�zk�d�tt, �s szinte minden alkalommal elnyerte a b�lkir�lyn�i c�met.